Felszerelés (Kwind)  

 

                                                                    A felszerelés

 

   http://kwind-camino.blog.hu/

                                                 -------------------------------------------------

  Néhány szó a felszerelésrol...

 

  Néhány szóban a felszerelésrol szeretnék írni, hogy nekem mi és hogyan vált be, mit tartotok utólag fontosnak, vagy kevésbé fontosnak.

 

1./ Bakancs

 

  Elsonek mindenek elott természetesen a bakancsot említem meg. Az utat megelozo bejáratáson is kitunoen vizsgázott, de  gyakorlatilag minden talajon ötöst adnék a Caminós teljesítményére is. Nagyon sok helyen olvastam, hogy a Camino Frances megjárható egy-két hely kivételével túraszandálban, könnyu edzocipoben is. Hááááát.... Nem vagyok gyakorlott túrázó / :o) /, de én szívem szerint megfordítanám a mondatot. Néhány hely járható túraszandálban, vagy könnyu edzocipoben, de bizony nekem nagyon jó szolgálatot tett a vízmosásos, gurulóköves, hegyre le-föl, vagy éppen esos idoszakban egyarán. Én egy Hanwaq Banks túrabakancsot használtam az út során.

 

  A gondos kiválasztás és többszöri próbát követoen interneten sikerült a bolti árnál tízezer forinttal olcsóbban, házhoz szállítva megvenni. Már az elso tesztek azt mutatták, hogy jó választás volt. A Camino során amikor talpproblémákkal küzködtem, kipróbáltam a Dechatlonban vásárolt Aptonia Care anti-shock  póttalpbetétet, ami picit vastagabb, rugalmasabb volt a gyári talpbetétnél. Ezzel is kitunoen lehetett használni, kb az út felét ezzel tettem meg.

 

2./ Túrabotok

 

  Sosem gondoltam volna, hogy a második kiemelt helyen egy olyan eszköz fog állni, amitol eleinte nagyon idegenkedtem, ezek pedig  a túrabotok. Elmondani nem tudom, hogy milyen hálás vagyok azért a segítségért, amit tolük kaptam. Ha az ember megtanulja rendesen használni, jelentos terhet vesz le a lábáról a kaptatókon és ereszkedokön túl a sík terepen is.  Támaszt nyújt bizonytalan talajon, vagy ha épp csak bámészkodik az ember menet közben, ha megcsúsztam, kapaszkodót nyújtott. A rövid megállókon, amikor nem ültem le, hanem csak próbáltam pihentetni néhány pillanatig a lábamat, szinte helyettesítette. Röviden, nekem ezüstérmes lett a fontossági listámon.

 

  A túrabotjaimat újszeru állapotban a vaterán keresztül vettem: három részes teleszkópos, anti-shock system rendszerrel ellátott (rugós), Kilimanjaro Mountain típusú botok. Indulás elott elláttam néhány öntapadós fényvisszavero matricával, amelyek némi biztonságot adtak a szürkületben vagy sötétben közlekedés során. Színe és mintája alapján egyedinek bizonyult a bottartókban elhelyezettek között. Egyébként érdemes valamilyen jól látható  jellel ellátni a botokat, mert sok esetben tapasztalható volt, hogy a több ugyanolyan bot kissé bonyolította a kiválasztást a reggeli indulásnál.  Olyannyira megszerettem és hozzámnott, hogy egy-egy városnézés során szinte furcsa volt a kis "piszkafáim" nélkül sétálgatni.

 

3./ Mellény

 

  A harmadik dobogós helyet egy praktikus dolog vitte el nálam: a softshell mellény. Ennek hasznosságát töbször is emlegették alkalmi útitársaim. Nagyon sokszor elofordult, hogy a polár pulcsi már sok volt, de a póló még kevés. Foleg, ha már mondjuk megizzad az ember és fúj egy kis szél. Gyakorlatilag a nagyon huvöstol az elég melegig lehet használni. Tudom ez szubjektív meghatározás, de talán a következokkel tudnám érzékeltetni:

 

  O'Cebreiro elott kellemesen eros emelkedo várja az arrajárót. Na ez nálam magyarra fordítva: szó szerint az ember fehérnemujébol lehet csavarni a vizet, és néha úgy érzi, hogy légzokészülékre lenne szüksége. De mivel huvös volt, (értsd: nap közben +4 fok, a hegy derekától felhoben a hozzá tartozó mikroméretu, mindent átható vízcsemcsékkel a levegoben, és hogy teljes legyen a paletta idonként közepes ereju széllel fuszerezve) ezért felvettem egy pólót, egy hosszúujjú aláöltözetet és a shoftshell mellényt.

 

  Ha rajtam múlt volna inkább télikabátot veszek, mert ha megálltam egy pillanatra annyira fáztam. Viszont a fizikai igénybevétel miatt mozgás közben melegem volt, de lejjebb nem mertem vetkozni, mert így is fellebbent elottem néhány pillanatra egy kiadós megfázás vagy tüdogyulladás rémképe.

 

  A másik véglet a meleg, amikor a nap sütött, emiatt egy póló is elég lett volna, mert könnyen megizzadt az ember,  viszont a szél huvös volt, és jól esett, ha az ember testét védte hideg légáramtól a mellény.

 

  A  Crane típusú mellényt, ahogy azt már a bejegyzéseim elején olvashattátok Zoli barátom és Anikó vette meg nekem egy Aldis kiárusításon 1.900 Ft-ért. Egyébként a minoségével kapcsolatban meg kell, hogy jegyezzem, hogy talán nem tudnék olyan napot mondani az út során, amikor nem volt rajtam, és ellentétben más, neves márkájú holmival, szinte meg se látszik a hátizsák nyoma rajta.

 

4./ Zoknik.

 

  Az út során három pár túrazoknit és egy hagyományos kis pamut titokzoknit használtam. A túrazokni választás sem volt egyszeru, mert meglehetosen nagy választékból kell döntenie az embernek. Én a Bridgedale termékcsaládnál kötöttem ki, két párat vettem a Light Hiker és egy párat a Trail fantázianevu  zokniból. Az utóbbi egy Woolfusion technológiával készült gyártmány, amirol azt híresztelték, hogy még hatékonyabb a páraelvezetése mint a korábbi társaiénál és hogy szükség esetén két-három napig sem kell kimosni (persze használótól függoen).

 

  Személyes tapasztalataim megerosítettek ebben. A Light Hiker zoknik érezhetoen nedvesebbek voltak egy-egy lábszelloztetés alkalmával, addig a Trail szinte teljesen száraz volt. A napi mosások során az egyik kritikus darab mindíg a zokni volt, mert ezek ugye a legvastagabb darabjai a ruházatnak, és a legkevésbé száradékony. Bizony volt eset, hogy ki kellett próbálnom a Trail esetében felemlített lehetoséget és meg kell hogy mondjam, még második nap is szappanszaga volt a zoknimnak. (Hozzáteszem alapvetoen nem vagyok lábizzadós típus.) Ja és mosás után könnyebben is száradt. Ha ma kéne vásárolnom, inkább ezt a típust választanám. (A zoknikat a Trexpert Túraboltban és az egyik Overland boltban vásároltam.)

 

  A kis pamutzokni pedig kiváló szolgálatot tett, amikor már nem volt szükség a vastag túrazoknira, de azért jól esett a lábnak valami melegség. Szellozött is benne a láb, de védte a hólyagok ragtapaszait is.

 

5./ Hátizsák

 

  Megintcsak tökéletesnek érzem utólag is a választást, nem beszélve az ár/érték arányról! A túra során egy Hervisben vásárolt Kilimanjaro Annapurna 40 literes, 950 gramm súlyú hátizsákot használtam, ami 13.000 Ft-ba került.

 

  A zsák alul-felül nyitható, belül két részre osztható, és a fejrészében van külön rekesze is. Pántjai a hátmérethez állíthatóak, jól szivacsozottak, derékhevederén két kisebb zseb is található. A talprészében esozsák kuporog. Két oldalán teljes hosszban lapos tárgyakhoz használható zsebek vannak.

 

  Amit én hiányoltam róla, a flexibilis oldalzseb amiben a vizesüveget terveztem tartani. Van rajta, de zsákhoz símuló és mivel a zsák csurig volt, ezért talán egy papírlapot lehetett volna belecsúsztatni azt is nagy erolködéssel.

 

  E hiányossága ellenére nagyon bevált, jól pakolható volt, jól illeszkedett a hátamra. A kopása elhanyagolható. Ma is ezt választanám.

 

  A többi felszerelési tárgyat már nem fontossági/hasznossági sorrendben írom, hanem inkább kicsit csoportosítva:  

 

  Pólók:

 

  2 db bambuszpólót és 1 db Dechatlonos Bwin biciklis pólót vittem magammal. Összességében véve mindkét típussal elégedett voltam, de voltak elonyök és hátrányok mindkét esetben.

 

  Bambuszpólók: a bornek nagyon kellemes érintésu anyaguk van. A hátrányuk, hogy nehezebben száradtak, mint a biciklis póló, igy rossz ido esetén (ha lehetoség volt rá) taktikázni kellett, hogy melyiket vegyem fel, hogy meg is száradjon a délutáni mosást követoen.

 

  Biciklis póló: Nagyon könnyen száradt, de az anyagát annyira nem szerettem. Ráadásul míg a bambuszpólók kicsit megnyúltak, hát ez összement a poloskaírtós mosást követoen, úgyhogy majdnem kényelmetlenné vált a viselése.

 

  Vittem még alváshoz egy pamut pólót, de teljesen feleslegesen. A gyakorlattá az vált, hogy zuhanyozás után felvett tiszta pólóban volt az ember délután, aztán abban aludt és másnap a gyaloglási ido alatt is azt viselte.  

 

  Hosszúujjú aláöltözet:

 

  Hosszúujjú aláöltözetnekk egy North Face típusú fekete "pólót" választottam. Meg voltam elégedve vele, bár a karjainak belso felülete nagyon erosen felbolyhosodott a hátizsáktól (majdnem kuka szintu lett). Egyébként kellemes viseletu anyaga van és mosás után viszonylag könnyen száradt. (Jelentos árkedvezménnyel az egyik Overland üzletben sikerült hozzájutni)

 

  Nadrág:

 

  Ez egy igazi "vegyesfelvágott" volt részemrol.

 

  Vittem egy darab Hannah gyártmányú (cseh), lezipzározható szárú, technikai anyagból készült vékonyabb nadrágot. Kellemes viseletu textil, mosásnál gyorsan száradó, kevéssé látszik rajta az elhasználódás. Szívesen viselném bármikor. Egy dologgal lehetett volna fokozni a használhatóságát, egy oldalzsebbel combmagasságban. (Mountex-ben jutottam hozzá akciós áron)

 

  Második nadrágként egy a Vögele-ben korábban vásárolt strech anyagú, a technikainál kicsit vastagabb hosszúnadrágot vittem, aminek a szára felhajtható. Igen kitunoen vizsgázott annak ellenére, hogy nem kifejezetten túrázásra szánt darab. Kopás egyáltalán nem látszik rajta. Viszonylag könnyen száradt.

 

  Pizsamagatyóként (frissen mosva városlátogató gatyóként) egy pamut, háromnegyedes nadrágot vittem el, amiben kellemesen tölthettem az éjszakáimat. (Az út közben elhagyottat is ilyennel pótoltam egy kínai boltból.)

 

  Papucs:

 

A papucs teljesen multifunkcióssá vált: zuhanyozós/otthonis/városnézegetos volt. Bár néha talán csinosabb lett volna a túraszandál, de végülis nem bántam meg, hogy így döntöttem. Egy Adidas Duramo Slide papucsra esett a választás, aminek kituno talpkiképzése volt, ezért nyugtatta a lábamat a viselése során. Barcelonában 7-8 kilométereket is sétáltam benne a városnézéseken. Ma is ezt venném.

 

  Törölközo:

 

  Ketto darab Dechatlonos mikroszálas törölközot vittem magammal. Az egyik egy fürdolepedo nagyságú, amit természetszeruleg a zuhanyozáshoz használtam. A másik egy kéztörlo nagyságú volt. Eredetileg a mindenféle törlokendo szerepet szántam neki, de végül a párnákra (kompressziós zsákra) terítve, mintegy párnahuzat helyettesíto volt, ami igen hasznosnak bizonyult. Sokaknál láttam egyébként, hogy vékony lepedot és párnahuzatot vittek magukkal az útra.

 

  Egyébként nagyon gyorsan száradnak, könnyuek, kis méretre összehajthatóak és jól használhatóak voltak. Jó választás volt. Ja igen! Ha fázik az ember kituno hoszigetelo is! :)

 

  Hálózsák:

 

  Hálózsákként az RP Space Comfort X-loft-ját használtam. Ez 960 gramm súlyú, kisméretre összehajtogatható. A hálózsák komfortzónáját 25-5 fok között jelölik, használhatóságát 0 fokban határozzák meg.

 

  A minimum értékeket nem nekem találták ki. Mivel én nagyon fázós vagyok, a legtöbb helyen bizony jól esett a plusz pléd, igaz, hogy az éjszakák homérséklete többnyire a használhatóság alacsonyabb tartományának értékeihez közelített. Az alvohelyek belso homérséklete pedig azon múlott, hogy hány ember aludt egy helyen és milyen volt a szelloztetési lehetoség.

 

  Összességében véve nem tartottam rossz választásnak, különösen azért, mert nem csak hálózsákként, hanem takaróként is használható, ami esetenként számomra kényelmesebb volt. Ha létezik ilyen súlyú és méretu hálózsák melegebb változatban és ilyen idoszakban mennék megint, akkor azért lehet, hogy beruháznék rá... (Több helyen is láttam, én a Hervisben vásároltam akciós napon)

 

  Pici polárpléd:

 

  Ha már ágy, akkor ide írom azt a kisméretu, vékony polárplédet (kb akkora mint egy fürdolepedo), ami szintén többhasználatú volt számomra. Volt hogy egyszeruen a hátamra tettem délutánonként, ha nagyon fáztam. Ha nem volt plusz pléd az albergueben akkor a hálózsákon belül szolgált melegítoként. Harmadik funkciója pedig a lepedo helyettesítése volt, kellemes meleget adva ezáltal alulról. Ma is vinném magammal!

 

  Sapka:

 

  Két különbözo fejfedot vittem, az egyiket a nap, a másikat a szél és hideg ellen.

 

  A nap ellen egy Lafuma Daya Bucket fantázianevu keskeny karimájú, UV szuros napkalapot választottam. Érdekessége, hogy a karima hátsó részében bezippzárazva egy hátra eresztheto napvédo (nem tudom mi a neve pontosan, mint a sivatagi kalapokban textil, ami hátranyúlik a nyakba) található. Ezt a funkcióját nem használtam, mert a hátizsák többnyire kello árnyákot adott, de kisebb motyó esetén jól jöhet.

 

  Na ez a kalap aranyárban volt egyébként, de annyira nem tetszett a hagyományos "Pampalinis" hogy a végén utolsó darabok között inkább megvettem. Itthon találtam meg, hogy valami olyan anyaggal van átitatva, hogy távol tartja a szúnyogokat és legyeket. Szúnyogokkal nem találkoztam, de a legyekre nem volt különösebb hatással, vígan cikáztak az orrom elott, ha éppen olyanjuk volt. Egyébként pillanatok alatt megszáradt, eso ellen nem való.

 

  A hideg és szél ellen a csosál volt számomra az egyébként tökéletes megoldás, mindenkinek csak ajánlani tudom. Ha nagyon hideg volt duplán lehetett, használni, ha annyira nem, vagy csak a széltol védtem a füleimet, akkor elég volt egy soron. Jó páraelvezeto képessége volt, gyorsan száradt.

 

  Eso elleni védelem:

 

  Sokáig dillemmáztam azon, hogy poncsó, vagy vihar ruházat (dzseki plusz nadrág) legyen a választott. A poncsót választottam és szerintem jól tettem.

 

  Egy nagyméretu, fekete, katonai, többfunkciós (poncsó, sátor, napsátor) poncsóm már megvolt, ezt vittem magammal, mert mérete ellenére picire összehajtható, könnyu és páraátereszto tulajdonságokkal is bírt. Nos kitünoen vizsgázott, bár szerencsére nem csupán 3 komolyabban esos nap volt a kintlétem során. Mivel korábban nem nagyon hordtam, ezért azt tapasztaltam, hogy amikor csak kisebb eso volt, akkor bizony a páraátereszto képessége nem volt arányban az én mozgás közbeni párakibocsátásommal. Igy aztán alatta több víz volt, mint a külso részén. Közvéleménykutatást követoen megtudtam, hogy ez a méregdrága poncsókkal is így volt, ezért aztán megnyugodtam, hogy ez így is marad, nem az én felszerelésemmel van baj.

 

  Két okból is hasznosabbnak bizonyult az esokabátnál: az egyik, többnyire az esozések olyanok voltak, hogy esett - abbahagyta -esett - megint abbahagyta. Ez a kabátban és nadrágban állandó öltözés/vetkozést jelentett volna. Igy pedig egyszeruen csak lekaptam a fejemen keresztül anélkül, hogy a hátizsákot le kellett volna venni.

 

  A másik és sokkal fontosabb szempont, hogy a hátizsáknak ugyan ad némi védelmet az esozsák, de a váll- és derékpántot nem védi semmi. Ha ez elázik, akkor nagyon hosszú ido, míg ujra kiszárad, sot bevezetheti a vizet a hátizsák többi részébe is. A poncsó azonban védi az esotol ezt a részt, így nem kell számolni vele.

 

  Esovédo felszerelelés volt továbbá a Dechatlonban vásárolt Galaxy nevu kamásli. Ezt egyáltalán nem használtam, szerencsére nem volt olyan esozés, hogy szükség lett volna rá, így közelebbi véleményt nem tudok róla mondani.

 

  Vízhatlan kompressziós zsák

 

  A kompressziós zsák egy nagyon jó találmány, védelmet ad a nedvesség /vagy pl. az ágypoloskák :) / ellen és párnaként is használható szükség esetén.

 

  Én a Dechatlonban vásároltam egy Quechua gyártmányú, szelepes, elol "ablakos", 25 literes kompressziós zsákot. Kiválóan tette a dolgát, csak jót mondhatok róla. Használtam párnaként is, a szeleppel jól állítható a kívánt magasság.

 

  Ha ma kéne vásárolnom ugyanilyent vennék, de a kisebb méret elegendo lenne. (15 literes)

 

  Ez a bejegyzés jó hosszúra sikeredett. :)

 

  A felszerelés többi, kisebb darabját a következo bejegyzésben találhatjátok majd. :)

                                             ------------------------------------------------------

                                                 Néhány szó a felszerelésrol II. ...

 

  Folytatom az elozo bejegyzést az apróbb dolgok számbavételével:

 

  Softshell hosszúujjú dzseki

 

  Utolsóként vettem meg a melegruházati dilemmázások közepette ezt a darabot, egy Kilimanjaro Annemarie elnevezésu kabátka a Hervisbol. Kedves kis darab, megszerettem, de nem túl sokat használtam. Inkább a szél ellen jó mint a hideg ellen, de a szél se legyen azért túl eros.. A páraátereszto képessége turhetore vizsgázott.

 

  Nos, ha oszinte akarok lenni, ezt a ruhadarabot én inkább egy hétköznapi használatra tudnám elképzelni, sem mint túraruhának. Fizikai erokifejtés alkalmával sok, melegruházatnak kevés. (legalábbis nekem) Olyan huvöskés nyári estékre való pulcsihelyettesíto.

 

  Azért nem bántam meg, mert csinos kis darab, de a tole várt eredményt nem hozta számomra.

 

  Fejlámpa

 

  A Dechatlonban vásároltam 890 Ft-ért a horgászrészlegen. Három fehér és két piros leddel bír, három vékony ceruza elemmel muködik. Teljesen elégedett voltam vele, gyakran indultam sötétben, s a reggeli pakolásoknál is jó szolgálatot nyújtott. Egy elemsorral vígan kibírta az egész utat. Kituno ár/érték arányú vásárlás volt.

 

  Gyakran olvasni a különbözo leírásokban a Caminoval kapcsolatban, hogy ajánlják a piros ledes változatú fejlámpákat. Nem véletlenül. A sötétben a szobában olyan, mintha egy mozdony jönne szembe az emberrel, amikor valaki a fehérizzós változatot használja. Nagyon kellemetlen tud lenni. Ennek ellenére az egész út során talán két zarándokhoz volt szerencsém, aki figyelmesen a piros fényt használta a szobában. :(

 

  Kulacs

 

  Eredetileg sima ásványvizes üveget terveztem használni, de mivel a túrazsák kiképzése nem tette lehetové, ezért egy Decathlonos Soft Jug 1 literes kulacs mellett kötöttem ki. Lapított üveg formájú, hoálló anyagból készült, leveheto, hovédo tokkal ellátott darab, aminek csöpögésgátlós szopókás itatója, és széles beöntonyílása van.

 

  Nagyon megszerettem, nagyon jól tartja az innivaló homérsékletét. Az egyetlen, ami kicsit rossz volt benne, hogy nem látható a folyadékszint a "bugyija" miatt.  Azt hozzá kell tennem hogy nem volt olcsó, de utólag sem bántam meg a beruházást. Létezik egyébként kisebb méretben (azt hiszem 0,75-ös) is.

 

  Fél polifoam

 

  Ez is igen hasznosnak bizonyult. Hideg vagy nedvesség esetén is le tudtam ülni és a hátizsákot is szárazra tudtam letenni. Amikor matracon aludtunk, akkor a testem alatti részen (csak egy felet vittem) is jól esett a hovédelem és némi puhaság érzés. Nagyon könnyu. Csak ajánlani tudom!

 

  Övtáska

 

A jól bevált régi kis övtáskámat használtam mindenféle zsebbel. Ez volt a pénztárcám, irattartó tokom, papirzsepi tárolóm, MP-3 lejátszó utazó helye, egyéb jegyzetek, guidebook, napi útleosztás, a gyorsmuzli szeletek és a napszemüveg cipeloje. Az övrésze a telefonomnak és a fényképezogépnek adott otthont. Csoda, hogy minden elfért. :)

 

  Fém bögre

 

  Ez a cucc a felszerelés azon része volt, amirol azt hittem, hogy feleslegesen hoztam el. A különbözo tartományokban azonban meglehetosen nagy az eltérés az alberguek között. Míg a legtöbb helyen ahol konyha van, jól felszerelt, gyakran alapveto fozéshez használatos dolgok (tészta, olaj, só, egyéb fuszerek) is találhatóak, Gallicia ez alól kivétel volt. Kissé furcsa volt számomra, hogy amíg többszázezerért berendeznek egy konyhát gépekkel együtt, addig egy tányér vagy egy kanál nem található bennük.

 

  Egyébként Gallicia volt az a tartomány, ahol nagyon tiszták voltak az alberguek, kaptunk eldobható párnahuzatot és lepedot, de mindegyik egy kaptafára készült, jellegzetességet nélkülözo helyek voltak. A korábbi tartományokban azonban épphogy minden albergue megpróbált valami sajátos arculatot kialakítani magának. Sokkal szívesebben emlékezem ezekre, mindnek megvolt a maga bája...

 

  Visszatérve a bögrére, épp itt a gallíciai részen vettem nagy hasznát, hogy legalább egy teát meg tudtam benne csinálni, ha fáztam és jól esett a tea. (ekkor volt a hasmenéses idoszakom is, úgyhogy különösen jót tett a folyadékpótláshoz)

 

  A bögre egyébként egy kihajtható fülu, 4 dl-es Tatonka termék, amit a Mountex-nél vásároltam.

 

  Összehajtható mini hátizsák

 

  Ez egy nagyon praktikus darab, bármilyen körülmények között. A Dechatlonban vásárolható, öklömnyi méreture zsugorítható, egyébként 15 literes miniháti plusz irattartó zsebbel és nyitott állapotban is állítható mérettel.  Nekem nagyon bevált városnézésekkor és vásárláskor, sot reptéri kézipoggyászként egyaránt. Caminon túl is kedvelt darab lesz úgy érzem.

 

  Gyógyszerek, egyéb védoeszközök:

 

  Én vittem magammal mindenféle gyógyszert, amire úgy éreztem, hogy szükség lehet.

 

  Amit használtam: fájdalomcsillapító/lázcsillapító (Algopyrin), hasmenés gátló (Immodium), csípés/kiütés elleni krém (Fenistil gél), csípések/kiütések allergiáját csökkento pezsgotabletta (Kálcium-Sandoz) és torokgyulladásra/náthás jellegu tünetekre (Bayer Aspirin +C pezsgotabletta) gyulladáscsökkento izom- izületi fájdalomra (Algo-Flex megfelelo változata), Flector gél, Betadin.

 

  A lábra való cuccok közül:

 

  Szarvasfaggyúkrém, (ezt naponta akár többször is használtam vízhólyagok ellen) Perskindol krém (indulás elott, néha esténként is izomlazító) természetesen különbözo ragtapaszok, amelyek közül a testszínu textilesek váltak be, mert rugalmasak. Ugyancsak a testszínu leukoplaszt vált be vízhólyag megelozo tapaszként, jól tapad és flexibilis.

 

  Ja igen, a varrókészlet! És nemcsak a leszakadt gomboknak! :)

 

  Nagyon ki kell emelnem, hogy kituno segítséget adott, a Flector tapasz. Ez a nem olcsó termék segített legjobban rendbehozni a beteg lábamat. Mivel én a talpamon használtam, ezért feküdnöm kellett vele, mert egyébként egy géles, csúszós anyaggal ragad rá a testfelületre (ha valaki nem ismeri), de több órán keresztül szívódik fel a hatóanyaga és nagyon jót tett.

 

  Egyébként az út során szerintem az alberguek és az élelmiszerboltok/bárok melletti harmadik legfobb jövedelemforrás a gyógyszertár lehet az ottlakóknak. Szerintem nem nagyon van olyan zarándok, aki legalább egyszer ne látogatott volna el valamelyikbe. Szinte a legkisebb településeken is található, jól felszereltek, ismerik a peregrinák problémáit és segítokészen megfelelo ajánlásokat tesznek. Tényleg csak annyi gyógyszert érdemes kivinni, amennyi az általános problémák elsodleges kezeléséhez szükséges, mert minden beszerezheto.

 

  Pezsgotabletták:

 

  Én két dobozt vittem, egy Magnézium és egy Magnézium + Calcium változatot. Egyébként kint is megvásárolhatóak, elég lett volna egy belole.

 

  Életmento hofólia:

 

  Kicsi, könnyu, hasznos darab, de szerencsére nem volt rá szükség. Azért nem baj, ha az embernél van egy ilyen... Sose lehet tudni, foleg a hegyekben...

 

  Tisztasági felszerelések:

 

  Tényleg elegendo egy szappan. Nem kell még a mosásra se külön, csak ha valaki nagyon ragaszkodik hozzá. (Én is vittem egy pici szállodait, de miután elfogyott tökéletes volt a fürdo/hajmosó szappan is) Izzadásgátló stift, fésu, és egy mini parfüm. Összecsukható fogkefe és minifogkrém (kint is lehet kapni elsosorban patikákban). Körömcsipesz, eldobható borotva, tampon és tisztasági betét, pici Nívea, fültisztító pálcika. Ennyi, ami igazán kellett.

 

  Volt még nálam ajakápoló, kézfertotleníto, pici szivacsdarab, ezeket nem használtam.

 

  Ide sorolom még a naptejet, ami viszont nagyon fontos, mert ha süt a nap, na akkor éget! Mindenképp magas faktorszámút érdemes hozni! Nálam két mini volt.

 

  Vittem még 3 csomag 10 db-os papírzsepit. Kint csak elvétve lehet 10 db-osat venni, inkább csak bárokban. Általában 6x10-es kiszerelésben adják, amit elfelezgettünk.

 

  Ami viszont praktikusabb: a nedves vécépapírt, ezt ma már kint venném, mert ott kisebb, jobb kiszerelésben árulják élelmiszerboltokban. Érdemesebb ott venni!

 

  Ami teljesen felesleges volt: vettem egy szúnyogriasztó karkötot a Dechatlonban. 1 deka az egész és hosszú üzemidot jósoltak neki. Ezt úgy hoztam haza, ahogy volt. Kint a teljes idoszak alatt egyetlen szúnyoggal találkoztam de Barcelonában a szállodaszobában, és egyrol hallottam még, hogy "nézd már egy szúnyog" egy halastó környékén. Út közben viszont találkoztam hátrahagyott magyar nyelvu szúnyogriasztó spray-vel, úgyhogy más is ezen a véleményen lehetett.

 

  Egyébként nem tudom, hogy csinálják ezt Spanyolhonban, de nemcsakhogy szúnyogról, de kullancsról sem hallottam senkitol és magam sem tapasztaltam, hogy lenne.

 

  Ide írom még a horkolás elleni füldugót is. Szerencsére nem kellett használnom. Egyszer gondoltam rá, hogy kéne, de addigra mélyen el volt süllyesztve a hátizsákomban. :)

 

  Egyéb felszerelések:

 

  Ruhaszárításhoz

 

  vittem 6 db csipeszt, 6 db biztostut, ami nagyon jó szolgálatot tett, hol a ruhaszárítónál, hol a hátizsákomhoz erosítésnél. Amit nem használtam az a ruhaszárító kötél, mindenütt volt elegendo. Azért volt funkciója: egyik kedves zarándoktársamnak övhelyettesíto "gatyamadzag" lett egy darabja, mert annyit fogyott.

 

  Étkezésekhez

 

  itthoni darab volt egy kis svájcibicska. Na ezt egy alkalommal használtam: dinnyevágásra. Egyébként elegendo volt a muanyag tupperes Anya-féle kanálgép. (Annyira megszerettem, hogy komoly vételi ajánlatot tettem az út után Anyának, de a végén nekemadta csak úgy.. :)

 

  Volt még nálam mini só/bors tartó, de nem volt rá szükség.

 

  Egyébként biztosan éhezhettem  az elozo életemben, mert azért egy kisebb vészhelyzeti csomagot állítottam még össze itthon, minden eshetoségre készen. Ebben volt instant kakaópor, teafilterek, bögrés levesek, csokoládé, italporok. Összesen 40 dekányi volt induláskor. Kb az 5. napon mindössze 5 teafiltert és a fél tábla csokoládét tartottam meg, mert egyszeruen nem volt rá szükség. Remélem valaki ivott egy finom teát az egészségemre a holland albergueben, ahol hátrahagytam.

 

  Könnyen elérheto helyen két-három muzliszeletet érdemes tartani egyébként út közben, illetve az útikönyvben szereplo helyek elott, ahol nincs bolt, ott érdemes ennivalót venni mindössze. Hozzáteszem, a legtöbb helyen azóta nyilt bolt. Talán az egyetlen olyan hely, mivel én találkoztam, hogy semmi étkezési lehetoség nem volt az Casanovánál található. (Ott is megoldották egyébként, mert volt mozgóbolt, és átvitték az embereket másik helyiségbe vacsorázni.)

 

  Technikai cuccok:

 

  Telefon és töltoje, pici hálózati elosztó, MP3 lejátszó, memória kártyák, fényképezogép.

 

  Ez az egy terület volt, amit alábecsültem. Inkább szükség lett volna az akkumlátorokra és a töltojükre, mert kisebb vagyont költöttem el elemekre. Plusz elindultam másfél gigányi tárhelyu SD-kártyával a fényképezogéphez, na ehhez kint kellett venni mégy egy 2 Gb-osat, ami majdnem tele is lett... :)

 

  Természetesen volt még nálam útlevél, EU-s egészségügyi kártya, utasbiztosítási kártya, bankkártya, egyéb az úttal kapcsolatos papírok, (repjegy, vonatjegy, szállodafoglalás stb), pici szótárfüzet naplónak, 2 db toll.

 

  Azt hiszem nagyjából sikerült megtalálnom az egyensúlyt a szükséges és elégséges felszerelés mennyiség tekintetében. Induláskor a repülotéren 11,5 kiló súlyt mértek túrabotostól, természetesen inni és ennivaló nélkül. Hazafelé ugyanez pontosan 10 kilóra csökkent (és ebben benne voltak már az apró emléktárgyak is).

 

  Ha lematekozom a túrabot 56 dekás és az emléktárgyak mondjuk kiló körüli súlyát, és hozzáteszem a víz és a kulacs 1,2 körüli nehézségét, akkor kb 9,5-10 kiló, ami  a zsákom menet közben volt, miután megszabadultam néhány feleslegesnek ítélt dologtól. Tudom többen felszisszennek, hogy ez még így is sok, de összességében én nem éreztem különösebben nehéznek és ha megnézem a most leírt felsorolást, talán fél kiló az, amire tényleg nem volt szükségem, de ehhez olyan idojárás is kellett...

 

  Remélem, hogy tudok valakinek segíteni a leírással egy esetleges döntésben, hogy mit miért válasszon, esetleg miért ne. A leírtak személyes tapasztalataim, lehet, hogy ugyanarról mások másként vélekednek, másként válik be nekik, másra van szükségük, esetleg ismernek jobbat. Azért írtam oda a beszerzési forrást, hogy nekem ott sikerült rátalálnom, vagy épp ott volt olyan áron az adott darab, amit érdemesnek tartottam megvenni.

 

  Most pedig igyekszem belevetni magam a fényképek közé, hogy abból is lehessen majd elobb-utóbb látni valamit. :)

                                       -------------------------------------------------------------------------

    

  retour ŕ Q.Pratique Départ

  home

                                                                       08/04/2012

delhommeb at wanadoo.fr